Ma tudatosan leállítottam folyamatában egy rám régóta jellemző parát. Az ám, hazám.

A tények:

Egy barátommal beszélgetünk, ahol ő elmondja, hogy miért nincs jóban egy közös barátunk kedvesével, és én kezdek ideges lenni. Arra pillanatok alatt rájövök (mint általában mindig), hogy azért leszek ideges, mert biztos rólam is és minden nőről azt gondolja, amit az előbb XY-ra mondott. Aztán leesik (figyelem! fordulópont), hogy nem ezt mondja, hanem szó szerint érti, amit mond. Azaz nem rólam szól a történet, áttételesen sem, hanem csak és kizárólag XY-ról.

Lehet, hogy megszabadulnék egy csomó parától, ha végre rájönnék, hogy nem minden rólam szól elgondolkodnék idegességeimen, amint fellépnek.

P.s.: éljenek a kosok! Főleg az inteligensek :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.